Hát ezen is túl lennénk - kibírtam az első nem otthon töltött Karácsonyomat. Végül is egész jól elvoltunk, de azért meglehetősen rossz volt nem otthon lenni. Mindegy, most már túl vagyok rajta. Már csak a Húsvét lesz durva, akkor még a sonkát is nélkülöznünk kell majd. :)
23-án volt Damaszkuszban a híres mikulás-felvonulás. Mókás volt, ugyanis Damaszkusz összes keresztény gyereke (és az őket tanító-nevelő felnőttek) be voltak öltözve Mikulásnak, és csaptak egy jó kis felvonulást – olyat, mint szoktak az itteni keresztények minden jeles vagy kevésbé jeles alkalommal, dobokkal, trombitákkal, ricsajjal. Csak most rengetegen voltak, és mindenki piros. Nagyon aranyos volt. És egyébként aznap este először éreztem itt igazán csípős hideget, olyan decemberhez illőt, úgyhogy ez különösen hozzájárult karácsonyi hangulathoz. A másnapi időjárás viszont már nem annyira, mert afféle tavaszi vihar volt reggel, aztán napsütés, majd eső.
24-én reggel, az ünnepekhez méltóan fel-alá rohangáltam a városban, mindenféle hozzávalók beszerzése céljából a másnapi ebédhez, gondolván, hogy aznap nem lesznek nyitva a boltok. Ehhez képest itt a házamban a család meglehetősen nyugodt volt, nyomát sem lehetett látni az otthon megszokott nyüzsgéshez, gondolok itt az egész napos süti sütésre és ebédfőzésre. Ők pizsamában mászkáltak egész délelőtt, mostak, teregettek, vasaltak, csak a szokásos, de még annyit sem főzött az anyuka, mint egyátlagos hétköznap szokott, amikor reggeltől ebédig a konyhában sertepertél. Most semmi. Épp ezért gondoltam, hogy tényleg nem most ünnepelnek, elvégre ortodoxok, de másnap ez az elméletem megdőlt, mert reggel a bácsi megkínált kardamonos kávéval, sütikével meg valami rövid itallal, amit mini fém kupában szolgált fel, és mikor megkérdeztem, hogy mi az, csak annyit válaszolt, hogy igyad-igyad. Úgyhogy a mai napig nem tudom mi volt az, bár, ha visszagondolok rá olyan íze volt, mint a konyakos meggy levének, szóval lehet, hogy simán csak konyak volt. (Ja, és meg is kérdeztem, hogy most ünneplik-e, de nem igazán értette, hogy miért kérdezem. Sőt, még azt is elárulta, hogy a katolikusok is most ünneplik, arra az esetre, hogyha elfelejtettem volna.) Na, szóval a Szentestét Gyöngyinél töltöttem, marhapörköltet főzött, ami nagyon finom volt, és nagyon jól is esett végre egy kis marhát enni. Meg persze jól telezabáltam magam mindenféle édességgel is, úgyhogy a telítettség élménye itt is megvolt, és a napi cukorbeviteli mennyiség miatt sem kellett aggódnom. Beszélgettünk, ettünk, játszottunk néhány menet arab scrabble-t, ettünk, aztán elmentünk az éjféli misére, amiről kicsit elkéstünk, mert igazából 11-kor kezdődött. De azért szép volt, utána pedig csak úgy szíresen megint jöttek a dobosok és trombitások, és buliztak a templomkertben. Nagyon jó volt, hogy az egész város feléledt éjfél körül, legalábbis az óváros ezen része, mindenki az utcán volt, jól érezték magukat, stb. Egy csomó rendőr is került ide Bab TUmába hirtelen, biztos aggódtak, hogy majd randalirozást csapnak a keresztények. A felvonuláson is teljes volt a rendőri készültség, fel előző nap, fel voltak készülve egy esetleges mikulás-tömegoszlatásra, ha esetleg elszabadulnának az indulatok. Mivel mi is feléledtünk attól, hogy a város ébren van, körbejártuk az utcákat karácsonyi fényekre vadászva, amiket remélhetőleg a képtárba is felteszek, mert egyesek már nagyon számonkérik rajtam. :P
25-én én voltam a vendéglátó, rántotthús és káposzta volt a menü, és megint csak sok édesség. Azt mondhatom, hogy a nap ugyanúgy telt, csak más kajával és mise nélkül. Megnéztem a kedvenc karácsonyi filmemet kétszer, szomorkodtam, hiányzott az otthon és az otthonmaradtak. Már alig várom a jövő karácsonyt :)
26-án egy Szíriában telelő magyar nőt kísértem el Seidnayába és Maalulába. Jól szórakoztunk, és Maalula is sokkal jobban tetszett most, mert sötét volt és nem volt senki már a kolostorban rajtunk kívül. Így látszott is belőle valami, és marha jól nézett ki a város, mert természetesen itt is minden ablakon volt valami kis kivilágítás, és a város fekvéséből adódóan ez nagyon jól mutatott. A fényképen sajnos annyira nem látszik jól, de azért teszek fel erről is.
Ennyit erről, remélem nektek is békésen telt a Karácsony. Nincs több mondanivalóm. F.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.