Hajjaj, már nagyon rég nem írtam, ez a blogvezetés egy idő után tényleg nehézkessé válik. Nem is tudom pontosan hol hagytam abba, de azt hiszem nem történt azóta semmi lényegbe vágó. Most már tényleg elkezdődtek az unalmas hétköznapok, amik időnként tényleg unalmasak tudnak…

Szóval a hétvégét már megint Tartusban töltöttem, most már másodszor mentem vissza, azok után, hogy eddig mindig azt hittem, többet idén nem fogok tudni.Ehhez képest megint ott voltam, megint segíthettem, és még mindig nagyon nagyon jó ott lenni. Hajnali négykor indultunk, úgyhogy…

Hát a mai az egy jó nap volt, bár hülyén indult. Összesen három napba telt a sulinak, hogy kitalálják, melyik csoportban tanulhatok - első nap írásbeli, második nap szóbeli, harmadik nap meg órákig ülés egy aulában, hogy kiírják a nevemet  falra. Hát, már mindenkiét…

Sikerült még egy fantasztikus hetet töltenem Tartusban, mielőtt végleg vége mindennek - az én időmnek és az ásatásnak. Hát, nem kell sokat ragozni, iszonyú jó volt megint, nagyon érdekes dolgokat csináltam ott, és a többiek is, rengeteg nagyon érdekes emberrel beszélgethettem.…