Én lettem felelős a munkásokért, vagyis azért, hogy kik jöttek el, és dolgoznak-e. Ma egész nap korbáccsal álltam fölöttük – kiélhettem diktátor hajlamaimat. Vagyis csak kiélhetném, de egyelőre nem merek odaszólni nekik, hogy yallah shabab, mert azt hiszem így is eléggé dühíti őket, hogy egy külföldi nő dirigál nekik, és lesi minden mozdulatukat. Viszont a Haragatyja már megkedvelt, egyből jön a kis papírjával, és ha valamit sikerül leírnom arabul, akkor nagyon shátirának (okosnak) tart, és örül, ha az ánisa (kisasszony) felügyeli a munkásokat. És mindig nagyon kedvesen mosolyog, ha lát. Kezdek már jó munkásbarna lenni – fekete kar, minden más fehér.