Hurrá, tegnap végre megérkeztek Balázsék!!! Ez véget vetett nyomorúságos öt tartusi napunknak. Szerencsére a betegségem is pont erre a napra időzített, hogy elmúljon, persze ezt csak a gyógyszernek köszönhetem. Most összesen 12-en vagyunk – restaurátorok, régészek, és mi földi halandók. És ma mentünk fel először a várba, hát, leesett az állam. Tudtam már, hogy mire számítsak, hiszen az elmúlt két évben Balázs már alaposan felkészített minket belőle, de nem számítottam rá, hogy tényleg ennyire szép. A vár, a kilátás, mindenre csak azt mondhatom – gigantikus J Egy rögtönzött töriórát is tartott nekünk, majd lányok kitakarítottuk a „főhadiszállást”, csatangoltam kicsit (Móni is ezt tette, szegényre egy kígyó is rátámadott), ámultam és bámultam, ettünk abban az étteremben, aminél jobb panorámájú étteremben még nem voltam, aztán megtanultuk, hogy mi hol van a várban és mi célt szolgált, és hazajöttünk. Olyan jó volt végre ott lenni és látni élőben is azt, amiről már annyi képet láttam és annyit hallottam. A társaság is jó, beteg sem vagyok (azt hiszem), várban vagyunk, minden szuper.